Vol. 68. 10. LXVIII. évfolyam 10. szám - 2015. június 6. szombat

KAP2plakt



 



Kilencvenöt éve csonkán 

 

 

kep-1

 

Kilencvenöt évvel ezelőtt kötötték meg a trianoni békeszerződést, a világtörténelem legigazságtalanabb békéjét. A döntésbe sokan a mai napig sem tudtak belenyugodni, mert a történelem folyamán soha egyetlen országgal sem bántak el így, hiszen Magyarország háromnegyedét idegen hatalmaknak szolgáltatták ki.

Az első világháborút lezáró – 1919 januárjában kezdődő – békekonferenciát Clemenceau francia miniszterelnök, Wilson, az Egyesült Államok elnöke és Lloyd George brit miniszterelnök irányította.

A konferencia átrajzolta Közép- és Kelet-Európa térképét. A győztesek már jóval a háború befejezése előtt elhatározták az Osztrák-Magyar Monarchia felosztását. Magyarország ügye elakadt, hiszen 1919 márciusától nem volt olyan kormánya, amelyet az antant elismert volna. Végül 1919. november 24-én megalakult a békekonferencia által is elismert nemzeti egységkormány Huszár Károly vezetésével.

1920. január 7-én érkezett meg Párizsba a magyar delegáció Apponyi Albert gróf vezetésével, gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál kíséretében.

Január 15-én Apponyi lehetőséget kapott arra, hogy ismertesse a magyar álláspontot. A gróf több nyelven is próbálkozott a konferencia tagjait meggyőzni a Magyarországnak szabott feltételek igazságtalan és esztelen voltáról, eredménytelenül. 1920. június 4 -én, Apponyi lemondása után a versailles-i kis Trianon-kastélyban, Bénárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd írták alá a békeszerződést.

A szerződést november 13-án a nemzetgyűlés iktatta törvénybe. Kihirdetése után mint az 1921. XXX. törvénycikk került a magyar törvények tárába, és 1921. július 26-án vált kötelező jellegű nemzetközi okirattá.

A 14 részből és 364 cikkelyből álló trianoni szerződés megcsonkította Magyarországot. A háború előtti 325,411 négyzetkilométernyi területből (Horvátországgal együtt), csak 92,833 négyzetkilométernyi maradt. A legnagyobb rész Romániának jutott, Magyarországból 103 ezer négyzetkilométert ítéltek neki. Csehszlovákia 63 ezer, a délszláv állam 21 ezer, Ausztria pedig négyezer négyzetkilométerrel gyarapodott Magyarország kárára. A 20,900,000 lakosból, csak 7,980,000 maradt. Elvették az ország területének háromnegyed részét – 72 százalékát –, népességének kétharmad részét (64 százalékát).

A mezőgazdasági termelést illetően a búza vetésterületének 45, a rozsénak 63, az árpáénak 47, a zabénak 32, a kukoricáénak 35, a burgonyáénak pedig 39 százaléka maradt Csonka-Magyarország területén. Az ipar is megsínylette a trianoni tragédiát. Az ipari potenciál 52, a termelési érték 44 százaléka került a határokon túlra. Az összes sóbánya, a kőbányák túlnyomó része, és a vasércbányászat szinte teljes egészében az elrabolt területekre került.

A vasutak 58, az utak 60 százaléka került elcsatolt területre.

Végül álljon itt egy idézet a trianoni békeszerződés napjáról szóló korabeli tudósításból:

„A budapesti templomokban megkondultak ma a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen.

Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott. A mulatóhelyek zárva voltak, a vonatok, a kocsik megálltak, s a munkások letették a szerszámokat néhány percre ezen a fekete pénteken.”


 


 

 

 

A felelősségteli döntés képessége


avagy az Orbán-kormányok öt esztendeje


 

kep-2Az utóbbi hetek külföldi gyomrozásai (a strasbourgi „vitanap” és annak interpretálása) és a “sültmarha” Juncker rigai magánszáma után a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényén Orbán Viktor számot adott 2010 óta tartó kormányzásáról.

Össztűz után, alatt és előtt.

Mert ugyan a Jóbarát már máshol csenget (hogy kedvezzünk egy kicsit a „másságnak”), meg elültek a „Nagy Kormánybuktató Tüntetések” is (a forradalom megint felfalta gyermekeit néhol egészen viccesen lemondató ultimátum után pillanatokkal). Ezek komolytalan dolgok, vannak komolyabbak is – csak éppen elhallgatják.

Valami ilyesmiről beszélt Orbán, s ideje annak, hogy szavaival foglalkozzunk.

Mert az azért egészen vicces, hogy az ország szempontjából teljesen lényegtelen dolgokról pörög a net és a közbeszéd, miközben olyan „apróságok” sikkadnak el, mint a jövő évi adócsökkentések, a gyed extra kibővítése.

Talán nem véletlenül.

Orbán előtt Matolcsy György arról beszélt, hogy mennyire bátor döntés volt a forintosítás időpontválasztása, mert ha a B-verzió (azaz 2015 tavasza) győzedelmeskedett volna a kabineten belül, akkor a keresztszámítások miatt most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei. Miközben most arról folyik a szó, hogy mennyit kapnak VISSZA. Gondoljuk csak el, mi lenne (lenne-e 3. Orbán kormány?), ha a miniszterelnök nem hozza meg felelősségteljes döntését. Meghozta. És mégsem erről szól a közbeszéd.

S arról sem, amit Balog Zoltán mondott: az elmúlt esztendőkben 150 ezer 25 év alatti fiatal pályakezdését segítette a munkahelyvédelmi program.

Mindennek alapja – Schmidt Máriától kölcsönvéve a kifejezést – az innovatív kormányzás. Matolcsy megállapítása szerint az új merkantilizmus sikerének forrása az új adórendszer. Amit meg kell védeni, mert ha ezen változtatnak, akkor már nem lesznek javak a családoknál, kvázi vége mindennek.

S hogy mindezek miért tűnnek nóvumnak? Talán azért, mert Orbán – kétszeri kétharmad ide-oda – kommunikációs ellenszélben kormányoz. Ezért aztán az elmúlt öt esztendejét időnként kommunikációs zavarok is jellemezték. Ez kétségtelen. Mint ahogy az is, hogy talán az intézkedéseket nem feltétlenül CSAK a kommunikáció alapján kell megítélni. És az sem hátrány, hogy ha az is kellő hangot kap, ha valaki – jelen esetben a kormány – belátja hibáit és megváltoztatja döntéseit (például a internetadó kiterjesztése). És persze az sem kap kellő figyelmet, ami ennek a kabinetnek a krédója is lehetne: az állam nem elveszi a családoktól a pénzt és újraosztja, mint elődei, hanem a családoknál hagyja. Nagyon nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy erő mutatását (amely nélkül valóban a multik gyarmatává vált volna hazánk) immáron a koncentrált figyelem váltja fel.

Figyelem minden magyar polgár irányába. Figyelem, hogy az elvégzett munkának értéke, megbecsülése és gyümölcse legyen.

Ezt kell elősegíteni az elkövetkezendő években és persze megvédeni. És a megvédés legalapvetőbb feltevése az, hogy „Magyarország szuverenitása nem lehet alku tárgya”. A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért.

És a megvédés része az adócsökkentés is. Kevesebb adó, több munkahely. Ma még talán illuzórikusnak hat Orbán álma a teljes foglalkoztatottságról, de nem teljesen elképzelhetetlen, ha a rendszerváltás bekövetkeztét abban látja, hogy a Jászságban cigányok nem segélyért, hanem MUNKÁÉRT tüntettek.

És igen, fontos a jó kommunikáció, de a felelősségteljes döntés képessége még fontosabb. Mert azt már lehet kommunikálni. A kommunikáció időnkénti botladozása azért tűnik fel, mert a jó és mindenki számára hasznos döntéseket nem sikerül elmagyarázni. De a lényeg, hogy ilyen döntések vannak. A kommunikációt meg gyorsan lehet javítani. Időszakos ellenszélben is.


Forrás: Átlagpolgár - Csúri Ákos blogja

 

 


 

 

Berlin érintett drónügyben?


Immár az igazságszolgáltatás területére került át az a politikai kérdés, amely az NSA megfigyelési botrányát követően tovább terhelheti a német–amerikai kapcsolatokat.

Az államügyészség vizsgálja a Ramsteinben működő amerikai támaszpont szerepét a pilóta nélküli repülőgépek afrikai és közel-keleti bevetésében. A sajtó megszellőztette drónügyből egyes politikai megfigyelők a nemzetközi jog megsértését vezetik le. Harald Range főállamügyész igyekszik kideríteni, hogy milyen feladatot lát el a ramsteini légibázis az amerikaiak drónjainak irányításában.

Berlin mindeddig igen óvatosan járt el a kényes ügyben, így a közelmúltban Washingtonba látogató szövetségi védelmi miniszter, Ursula von der Leyen ezt a témát meg sem pendítette amerikai kollégájának, a kormányszóvivő, Steffen Seibert pedig az amerikai kormány azon ígéretére hivatkozott, hogy Ramsteinből nem kerül sor távirányítású és felfegyverzett drónok vezérlésére.

Ezzel szemben áll az az értesülés, amely 2011-ben érkezett a berlini védelmi tárcához: az amerikai hadvezetés – hatmillió eurós befektetésével – olyan antennarendszer felépítését jelezte, amely meghatározó kapcsolatot tesz lehetővé a keleti partvidéken működő amerikai drónközpont és az Afrikában, illetve a Közel-Keleten bevetendő pilóta nélküli gépek között.

Az új rendszer (UAS Satcom) nélkül sem a szükséges képek, sem a drónok irányítását szolgáló adatok gyors közlését nem lehet biztosítani.

Holott a vélt terroristák elleni támadás sikeréhez ez nélkülözhetetlen.

Két esztendő óta állítólag Ramstein látja el a közbeiktatott központ feladatát.

Az ellenzéki Zöldek követelésére reagálva a főállamügyész azt igyekszik tisztázni, hogy német szemszögből nézve megsértik-e a háborús konfliktusokra vonatkozó szigorú jogszabályokat. A Jemenben és Szomáliában bevetett fegyveres drónokat irányító pilóták ugyan Nevadából látják el feladatukat, de a terrorizmussal gyanúsított személyek likvidálásánál már az adatok továbbítása is a jogszabályok megsértését jelentheti.

Tisztázatlan a szövetségi hírszerző szolgálat szerepe is. A BND feltehetően többet tud a drónügy hátteréről, mint azt bevallja. Erre utal a szervezet egyik feljegyzése, hogy a szolgálat már tetemes idő óta rendelkezik olyan információkkal, amelyeket az amerikaiak igyekeznek eltitkolni.

Az egykori amerikai pilóta, Brandon Bryant ismételten utalt Ramstein jelentőségére, s hogy arról Berlinnek is tudnia kell. A német kormány azonban tartja magát a Washingtontól kapott értesüléshez: a ramsteini bázisról nem indítanak és irányítanak drónakciókat.


Stefan Lazar MN

 

 


 

 

Lássuk akkor most


 

Lássuk akkor most, hogyan készülnek a hírek odaát. Mert hát, a valóság oly’ unalmas, de hajtani kell a kattintásokért, úgyhogy csak a lúzerek elégednek meg azzal az unalmas valósággal.

„Valószerűtlen púpot a háton / Valószerűvé tenni kell. / Méghozzá úgy, hogy világnak hátát / Hajlítni kell egy púpig el.”

Ez a régi-új jelszó. És kifogyhatatlanok az ötletekből.

Ha kell, Áder János kerül a „hírek” középpontjába. Lássuk csak, hogyan!

Még januárban történt, hogy egy különös, furcsa és visszataszító biomassza, amelynek neve Spirk József, cikket írt az Indexen ezzel a címmel: „Áder János az ENSZ-főtitkári posztra hajt”. Na ugye! Erre már csak odakattint az ember fia! Odakattint, és akkor kiderül, hogy kár volt…

„A Sándor-palota után a New York-i ENSZ-székház meghódítását célozta meg Áder János. A köztársasági elnök – bár erről eddig nyíltan nem beszélt – már be is indította a kampányát a szervezet főtitkárságért. Ez a magyarázat arra, miért kezdett nemzetközi szinten is foglalkozni a klímaváltozással és a fenntartható fejlődéssel a csornai politikus, aki néhány éve még ki sem ejtette a száján azt a szót, hogy környezetvédelem.”

Ez olvasható a „cikk” elején – és innentől kezdve már minden tudható.

Innentől kezdve Hamvas Béla is tudta, hiszen megírta az Óda a XX. századhoz

című művében: „Régebben palotában éltünk, de az megbukott. Azóta egész életünk az arrobori jegyében áll, és az országban arroboriális virágzás tapasztalható. A közállapotok… Az idegen bólint. – Köszönöm uram, ne fáradjon, a többit már tudom.”

Nos, éppen így vagyunk az Indexszel, meg a többivel. A többit már tudjuk…

Mert ugye, a „hír” alapja mindössze annyi, hogy Áder János foglalkozott a klímaváltozással és a globális környezetszennyezéssel. Ezután hosszú csönd következett. Hagyták ülepedni a dolgot. Ám úgy három hónap elteltével eszükbe jutott, hogy ideje lenne megcáfolni a januári „bombahírt”

Áder ENSZ-főtitkári ambícióiról. S lőn. A tripla-négyes pöcéből a markoferko nevű másik biomassza kezdte meg a sort, amikor március elején megírta, hogy: „Nem akar ENSZ-főtitkár lenni Áder János”. A cikkentyű mindössze ennyire sikerült: „Az Origó beszélt Kőrösi Csabával, az államfői hivatalban működő klímaigazgatóság vezetőjével. Ez az osztály, aminek a felállítása után kiszivárgott, hogy Áder esetleg világuralomra törne. Kőrösi szerint igazgatósága nem Áder karrierjének az egyengetésére jött létre, és bár az államfő munkáját nagyra becsülik a nemzetközi közösségben, Áder János nem szándékozik megpályázni a világszervezet vezetői tisztségét.”

Tyűha! Három hónapra volt csak szükség, hogy Áder „világuralomra törjön”. És markoferko remekműve beindította a gépezetet. Felcsatlakozott hamar a HVG is, ők elképesztő innovációs készségről, fantáziáról tanúbizonyságot téve így változtatták meg markoferko kissé szürkére sikerült címadását: „Áder János nem akar ENSZ-főtitkár lenni”. Ugye, mennyivel izgalmasabb ez így, mint volt a régi? Arról nem is beszélve, hogy mennyivel izgalmasabbak, lényegesebbek a HVG értesülései is a témában: „Áder János nem szándékozik megpályázni a ENSZ főtitkári tisztségét – közölte az Origo szerint Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatalon (KEH) belül január 1-jén létrehozott Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője.”

Őrület! És tessék! Immáron csak két hónapot kellett várni a nagy Áder-ügy újabb fordulatára! Hétfőn ugyanis a triplanégy sajnálatos véletlenjeinek egyike, bizonyos „kasnyikm” újra nekirontott a témának, méghozzá új dimenziókba emelve azt. Már a cím is hátborzongató: „Robban a bombaspekuláció: Tarlós kiütné Ádert a nyeregből az ENSZ-főtitkári versenyben?”

Alig telt el fél év január óta, és Áder János már akart ENSZ-főtitkár lenni, majd nem akart ENSZ-főtitkár lenni, és most újra akar, de most már Tarlós István is akar! És bizony, „kasnyikm” nevű masszánk nem a levegőbe beszél ám! Hanem egyenesen bele a rötyibe: „A magyar politikai élet éles szemű megfigyelői emlékezhetnek, hogy az éghajlat-változási felhívás nem más volt idén januárban, mint Áder János globális ENSZ-főtitkári kampányának nyitánya. Köztársasági elnökünk ugyan – egy beosztottja szerint, állítólag – nem is akar ENSZ-főtitkár lenni, mindenesetre a kampánya most szunnyad.”

Igen. Emlékezünk. Csak az nem tiszta még egészen, hogy jön a képbe Tarlós? Nos, „kasnyikm” megadja a választ. Ugyanis Tarlós többek között ezt mondta: „A kezdeményezésben a köztársasági elnököt természetesen erőteljesen támogatom, hiszen a környezeti ártalmak kérdése, a minket követő generáció egyik, ha nem a legfontosabb problémájává kezd előlépni.”

Ebből pedig napnál világosabban következik, amit „kasnyikm” a gyengébbek kedvéért megoszt olvasóival: „Nehéz ezeket a szavakat másképp értékelni, mint hogy a budapesti főpolgármesternek már nem elég nagy játéktér a magyar főváros: ő is megindíthatta ENSZ-főtitkári kampányát.”

Tényleg nincsen más magyarázat. S úgy általában tegyük hozzá: igaz ugyan, hogy az emberiség hamarosan belefullad saját mocskába, és ha az emberiség tényleg fényevő lenne, akkor már olyan sötétség borult volna ránk, amilyen sötétség kizárólag „kasnyikm” fejében lelhető fel. De ez nem lehet a mi problémánk. A világ bármely pontján beszélhet erről bárki, és az imént felsorolt újságíró-legendák párás szemekkel fogják méltatni a zöld szavakat. Ám, ha Áder vagy Tarlós beszél erről a témáról, az azért van, mert ENSZ-főtitkárok akarnak lenni.

Úgy nagyjából egy hónap múlva olvashatunk majd újabb érdekes „híreket” a témában. Akkor majd Orbán akar ENSZ-főtitkár lenni, mert valaki majd lefotózza, hogy megszagol egy rózsát…


Bayer Zsolt MH

 

 

 

 

 

Web kapcsolatok