Vol. 68. 1. LXVIII. évfolyam 1. szám - 2015. január 10. szombat

 

 

farshang

 

valentineinvite2015

 



kep-1

 

 

Szilveszteri és újévi népszokások


Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i. e. 153-tól vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg.

Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megis-métlődését.

Álljon itt most néhány népszokás és babona, akár okulásul, akár azért, hogy kipróbáljuk.

Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.

E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenből” is. Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagymakalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.

A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.

Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz, pl. Hajdúszoboszlón azt mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.

Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul ragaszkodnak a táplálkozás babonáihoz. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja. Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.

Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.

Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.

Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette.

Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac is, mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt annak, aki ezen a napon baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis az elkaparni volt hivatott a szerencsét. Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.

A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére. Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.


Szerelemjóslás

A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.

A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.


Magyar babonák:

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna”.

A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken – így húsvétkor és pünkösdkor is – a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.

Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja


Tilalmak

Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.


Szerencsehozó étkek:

A malac, azaz malacsült. Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.

A lencse. A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.

Szerezz be egy kis szerencsét!

A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat.

A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít.

A lóhere elűzi a boszorkányokat és a rossz szellemeket.

A malac gazdaggá teszi a ház népét. A csirke viszont elkaparja a szerencsénket.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.

A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.


Vízkereszt

Magyar neve a görög Hagiasmos nevet magyarítja, míg a katolikus népek általában a Epiphania vagy háromkirályok napja elnevezések nemzeti formáját használják. Egy XI. századi egyházi forrásból tudjuk, hogy a január 6-i vízszentelést nálunk „görög módra” hajtották végre.

A vízkereszti szokások közül külföldi látogatók már a XV. században jellegzetes magyarországi jelenségnek nevezték a papság vízkeresztnapi alamizsna-gyűjtését. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra.

 

 


 

 


Támadás amerikai pénzen



kep-3Soros György és az amerikaiak pénzén is működik az a szarajevói székhelyű nonprofit szervezet, amely a közelmúltban Orbán Viktort a második legkorruptabb politikusnak minősítette. Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) szervezet kelet-európai és közép-ázsiai oknyomozó médiumokat tömörít (szám szerint tizenhetet), céljuk elvileg megismertetni a régió országainak közvéleményét azzal, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés milyen hatással van a mindennapi életükre. A szervezet honlapján található információk szerint működésüket támogatja a Soros által alapított Open Society Foundation. Ismeretes, a Soroshoz köthető Center for American Progress százmilliókkal támogatta az elmúlt években a Bajnai Gordon nevéhez fűződő szervezeteket.

Az OCCRP egy másik támogatója pedig az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), továbbá az ENSZ Demokráciaalapja (UNDEF). Van azonban további amerikai kötődés is, a szervezet vezetője, az Ukrajnában született Marina Gorbis felsőfokú tanulmányait – többek között – az Egyesült Államokban végezte, 2006 óta pedig az amerikai székhelyű Institute for the Future ügyvezető igazgatója.

Az OCCRP 2012 óta tagjainak a szavazatai alapján választja meg a régió – szerintük – legkorruptabb politikusait. Árulkodó, hogy a szervezet egyedüli magyar tagja a balliberális Átlátszó.hu internetes oldal.

Az OCCRP honlapja szerint ugyanakkor eddig egyszer sem osztottak ki második helyezést. 2012-ben Ilham Aliyev azeri elnököt nevezték meg, 2013-ban pedig az egész román parlamentet. A 2014-es volt az első év, amikor a legkorruptabbnak nevezett Vlagyimir Putyin orosz elnök után Orbán Viktort, illetőleg Milo Djukanovic montenegrói kormányfőt is nevesítették. Ráadásul semmivel sem indokolták, hogy ezúttal több politikust is megneveztek, ahogy azt sem, hogy az általuk minősített személyek milyen alapon kerültek a listára.

A legkorruptabb politikusokról szóló megállapításaik komolyságát jelzi, hogy az angol nyelvű lapok közül viszonylag kevés és kevéssé mérvadó tudósított az idei „díjazásról”. A szervezet más témában írt tanulmányaival azonban a mérvadóbb angol nyelvű lapok – mint például a The Guardian, a The Economist és a The Times – is foglalkoztak.

A mérvadóbb német nyelvű lapok közül több is hivatkozott már a szervezetre korrupciós ügyek kapcsán, Magyarországgal, illetőleg az idei díjazással kapcsolatos hírt a német nyelvű internetes orgánumokban nem közöltek.

A hazánkra nehezedő amerikai nyomásgyakorlás egyre szembetűnőbb. Hetek óta az egyik fő téma az Egyesült Államokból kitiltottak ügye. Noha a diplomáciában meglepően aktív André Goodfriend ideiglenes budapesti ügyvivő számtalanszor beszélt arról, hogy korrupcióval kapcsolatos bizonyítékaik vannak a listára felkerült hat magyar állampolgár ellen, azokkal azóta sem hajlandó előállni a kormány többszöri kérésére sem. Ahogyan azóta sem tudni, hogy Vida Ildikón, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökén kívül kik szerepelnek az amerikai kitiltási listán. Ráadásul csak néhány hete annak, hogy az Orbán-kormány megbuktatására korábban a polgárháború lehetőségét is felvető Charles Gati elismerte a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció egyik rendezvényén, hogy a kitiltási üggyel összefüggésben a korrupció emlegetése csak egy népszerű politikai húzás az amerikai diplomácia részéről.

A sorba illeszkedik, hogy Sarah Sewall, az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkára nemrég arról beszélt, az Egyesült Államok nagykövetségei Közép- és Kelet- Európa két tucat országában a korrupcióellenes küzdelmeket támogató akciótervek összeállításán dolgoznak.

Támadásba lendült John McCain republikánus amerikai szenátor is, aki hazánk kapcsán néhány hete úgy fogalmazott: „Egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak.”


 


 


 

A puccsal veszélyeztetett kormány


politikusai ne a puccsot végrehajtani


akarókat támogassák


 

Megérte!”

(Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter 1996-ban arról, hogy mit gondol, megérte-e fél millió iraki gyerek halála a szankciókat.)

 

Amerika nem zsarnok, hanem a világ békéjét, rendjét szívén viselő ország”

(Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter az ATV-n 2014. dec. 21-én.)

 

A demokratikusan megválasztott Orbán-kormány létét ma kizárólag az Egyesült Államok fenyegeti. Mint tette azt átmeneti sikerrel, hatalmas pénzzel támogatva a helyi „civil” szervezeteket és a helyi ellenzéket egy sor olyan országban, ahol színes „forradalmak” puccsolták meg a hivatalban lévő kormányt. Grúziától Ukrajnáig. Ennek ellenére, az Orbán-kormány politikusai két nyelven beszélnek. Míg a legfelsőbb szinten a veszélyben egy pillanatra sem kételkednek.

A miniszterelnök szerint az USA az eddigi passzív beavatkozás helyett immár aktívan avatkozik be a „műveleti területté” nyilvánított hazánk belügyeibe. Az amerikai beavatkozás paradigmaváltását sorra ismerik el a kormány vezető politikusai.

Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter „zsandárnak” nevezte az Egyesült Államokat. Kövér László december 27-én adott interjújában („Egy új SZDSZ-ben gondolkodhatnak az amerikaiak”) kijelentette, Washington már nemcsak kormánycserét akar, de „ellenzéki elitcserét” is.

Minderről nem csak az USA budapesti ügyvivője, André Goodfriend megnyilatkozásai és célzott látogatásai óta tudnak azok, akik korábban nem hittek Charles Gati, Clinton elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójának nyílt és őszinte szavaiban, melyek szerint ha az Orbán-kormányt nem lehet demokratikusan eltávolítani, akkor erővel kell megdönteni.

Ha egy demokratikusan megválasztott kormányt létében kívülről fenyegetnek, akkor – és ez a minimum – a kormány politikusainak nem lenne szabad kétfelé beszélniük. Még kevésbé hűség- és/vagy rokonszenv nyilatkozatokat tenni a fenyegető ország irányába. Mely ráadásul a világ legerősebb hatalma.

Sajnos nem ez történik. Sorra jelentkeznek „Orbanisztán diktatúrájának” ellenzéki médiájában azok a kormánytisztviselők, akik ezt teszik. Az atlantista hűségében nehezen felülmúlható Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke az Index.hu hírportálnak december 30-án adott interjújában egyebek között úgy észlelte, hogy saját kormánya Amerika-retorikája „vészesen” kezd emlékeztetni a putyinira. Hozzátette, az amerikai (máig indokolatlan) kitiltásokra válaszul ne „kitiltsunk, hanem meghívjunk és vendégül lássunk! Mert valójában az Putyinnak a módszere, amelyik vádol, amelyik kitilt, amelyik viszontkitilt”, mondta a parlamenti államtitkár.

Németh nálunk valóban nehezen múlható fölül atlantizmusában. De azért felülmúlható. Jeszenszky Géza, az Antall-korszak volt magyar külügyminisztere, korábbi washingtoni, majd a mai kormány által kinevezett volt oslói nagykövet december 21-én járult az ATV-hez, hogy a felvezetésben faarccal hallgassa azt a „méltatást”, mely szerint ő a norvég Ökotárs Alapítvány sötét pénzügyeit ért hamis vád miatt mondott le oslói posztjáról. Az interjúban Jeszenszky elmondta, ő Amerikát „nem zsarnoknak, hanem a világ békéjét, rendjét szívén viselő országnak” nevezi. Hozzátette még: „hál’ Istennek”, hogy annak idején már Mark Palmer amerikai nagykövet beleavatkozott belügyeinkbe.

Jeszenszkynek nem csak szakmai teljesítményével, de memóriájával is súlyos bajok vannak. Ugyanebben az interjúban azt mondta - rosszallva, hogy Szíjjártó Péter külügyminiszter jelentős cseréket hajt végre a diplomáciai karban -, hogy noha ő egy rendszerváltás után vette át a tárcát, a természetes kopással együtt is csak a harmadát cserélte ki állományának. Holott 1994. november 12-én a Népszabadságban megjelent nagyinterjújában így nyilatkozott: „Én bizalmat szavaztam a régi gárdának, mondhatnám kivétel nélkül mindenkinek”.

A magyar kormányt a hazai „civil szervezetekkel” és a mindig az idegen érdekeket magasztaló médiájával együtt eltávolítani igyekvő Egyesült Államok veszély vagy képzelt veszély esetén mindig ugyanazon a hangon beszél. Sőt, „szabad” médiája is. Amely uniszonóban hazudott a kormánnyal Irak megszállása előtt arról, hogy Szaddam Husszein iraki diktátornak (aki iránt ma óriási a nosztalgia a szétbombázott országban) tömegpusztító fegyverei vannak. A Salon.com amerikai internetes portál visszatekintve ezt úgy értékelte, hogy „A média minden ága csődöt mondott, a napilapoktól, a magazinoktól és az internetes portáloktól kezdve a televíziós hálózatokig, kábelcsatornákig és rádióig”.

Irakot megszállása előtt 12 éven át sújtották embertelen szankciók. 1996. május 12-én a CBS amerikai televízió híres 60 perc című műsorában Lesley Stahl sztárriporter kérdezte Madeleine Albrightot e szankciók hatásáról. Megkérdezte tőle, megérte-e, hogy e szankciók miatt fél millió iraki gyerek halt meg. A Prágában született, később külügyminiszterré kinevezett, akkori amerikai ENSZ-nagykövet azt felelte: „úgy gondoljuk, megérte”. Mely interjúért – akkoriban az amerikai média még messze szabadabban beszélt, mint ma – az ismert tévés Emmy-díjat kapott. Ha bármely más ország kormányának magasrangú tisztségviselője ugyanezt mondta volna bármely más országban elpusztított akár egyetlen gyermek életével kapcsolatban, azt „a világ békéjét, rendjét szíven viselő országnak” nevezték volna, de azonnali diplomáciai karanténba helyezik.

Az Egyesült Államok azt a hazugságot is felhasználta Irak lerohanására, hogy annak köze volt a 2001. szeptember 11-i Amerika elleni terrortámadáshoz. A hadjárat hatására több mint egy millió ember vesztette életét és több millióan veszítették el otthonukat.

Ez a „demokráciát” tűzzel-vassal globálisan terjesztő ország Magyarországon puccsot készít elő a kormány ellen. Eközben egy hangon beszél és hazudik rólunk Clinton volt amerikai elnöktől John McCain szenátoron és Victoria Nuland külügyi államtitkárhelyettesen át Obama elnökig az amerikai politikai elit. Ilyen helyzetben legalább az összehasonlíthatatlanul gyengébb ország megtámadott kormányának kétfelé beszélő politikusait el kellene tiltani attól, hogy retorikájukban a saját kormányukat megdönteni akarók mellé álljanak.


Lovas István MH

  

 

 

 

Üdvözletek

Web kapcsolatok