Vol. 67. 11. LXVII. évfolyam 11. szám - 2014. április 19. szombat


 

 

 

HÚSVÉT 2014

 

husvet

 

 

A radikális fordulat

 

Virágvasárnaptól Húsvétvasárnap öröméig

 

 kep-2

 

Virágvasárnap öröme egyrészt a gyermekek és az ártatlan nép tiszta naivitásának öröme.

Másrészt keserű öröm ez, hiszen már ott bujkál a halál, a véglegesség, a befejezettség gondolata Jézus szavaiban.

Ő már tudja, amit még a tanítványok sem sejtettek: „ennyi volt a tanításra a küldetés”, befejeződött az a röpke három év, ami végül is hatását tekintve mégiscsak kifordította a világot a rendjéből.

Nem lehetett többé meg nem történtté tenni a betegek gyógyulását, Lázár feltámasztását és a bűnök bocsánatát sem…

De a mondatok végén ott ült valamiféle szomorúság, bizonytalanság.

Senki sem tudta mi lesz, mit hoz a másnap. Lesz-e folytatás, s ha lesz, milyen áldozattal jár majd…?

Virágvasárnap öröme halálos csendbe torkollik.

Vajon ha körbekérdeznénk barátainkat, szeretteinket, hányan mernék felvállalni örömük létezését?

Hányan mondanák teljesen határozottan, hogy igen, ahogy és amilyen körülmények között élnek, az számukra boldogító, nincs helye életükben a panasz szavának.

Elgondolkodtató, hogy valószínűleg kevesen bólintanának így rá, - sokkal többen hoznának fel védelmükre megszorításokat, mert legfeljebb életük egy-egy területére korlátozva mernék csak kijelenteni, hogy igen, ott elérték azt, amit szerettek volna, örömmel tölti el szívüket a tudat, hogy valami álom beteljesült, megvalósult, - de az egészet nézve bizony ez csak egy darabja életüknek.

Vagyis az öröm furcsa dolog: nem csak meglehetősen szubjektív, hanem tünékeny is: ha kimondjuk, meghatározzuk – elillan, egyébként meg, ha meg jelen van az életünkben, tudhatunk létezéséről, de csak csendben, minden behatárolás nélkül.

Évekkel ezelőtt egy társaságban felvetődött az öröm kérdése annak kapcsán, hogy barátunk ritka sikert ért el életében, éppen azért jöttünk össze, hogy megünnepeljük.

Az ünnepelt azonban a koccintások után szabadkozni kezdett és mintha vissza akarná húzni a kiáradó öröm perceit, megjegyezte, hogy persze most majd keményen kell dolgoznia és talán elkerüli, de legalábbis megszelídíti az elkövetkező nehéz időszakot…

Többen is döbbenten hallgattuk ezt az akkor ünneprontónak hangzó vallomást, de szólni csak egyikünk mert, felvetvén, hogy miért gondolja, hogy most nehéz időszak elé néz? Mivel a válasz késett, s gyakorlatilag nem volt válasz a kérdésre, - a beszélgetés tovasiklott.

Bennem azonban ott maradt a hiány érzete, hiszen nem egyszer tapasztaltam magam is, hogy nagy hullámokban élünk: a nehéz és örömtelibb időszakok szinte ciklikusan váltják egymást: amit ma ünneplünk, az holnapra már elszáradt virág, elröppent emlék csupán.

Virágvasárnap öröme ilyen: örülnek a szamárháton érkező Jézusnak, néhányan ruhájukat terítik elé, éljenzik, mint királyukat… tiszta szívvel, őszintén.

S néhány nap múlva ugyanaz a tömeg a beépített demagógok sugallatára halált kiált rá, s ezzel eltűnik hirtelen az ártatlanság, a naiv öröm is.

Hová lett örömük, hová lett bizonyosságuk, hogy ez a tanító más, ez a tanító sokkal hitelesebb, mint az addigiak?

Virágvasárnap öröme múló öröm. Csak a felszín játéka, csak kívülről érinti a lényeget. De szükség van rá, hogy megértsük a mélyben dolgozó erőket.

Az utolsó vacsorán tanítványainak feltárja Jézus a valódi öröm forrását.

Ezt mondja: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (János 15,9-11)

Nem több ez és nem is kevesebb, mint annak az örömnek nevén nevezése, ami valóban maradandó, amit semmilyen életkörülmény nem változtat meg, amire valóban vágyik az emberi szív.

Az igazi öröm forrása ugyanis életünk értelmével, az isteni akarattal, a teremtéssel való kapcsolat!

Olyan kapcsolat, amelyben feltárul az isteni akarat perspektívája: az ember nem szenvedésre, hanem örömre teremtetett, az élet nem entrópiában (széthullásban) fejeződik be, hanem az üdvözülésben éri el értelmét és célját.

Lehet, sőt valószínű, hogy maguk a tanítványok sem értették akkor és ott ezeket az összefüggéseket.

Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Szentlélek vezetésével a kereszténység kidolgozza magából a tiszta, egyértelmű hitigazságot, amely az egyetemesség mondanivalóját is hordozza: hogy minden területén az életnek, ahol az isteni megérinti az ember életét, ott végső soron öröm fakadhat a legelveszettebbnek látszó történet esetében is.

Mert ami ezután következett Jézus életében, ennek a tanításnak fényében többé már nem pusztán csak igazolások voltak a történtekre, hiszen Jézus szenvedése, kínhalála és nem utolsó sorban feltámadása a halálból, azóta sokkalta mélyebb jelentéssel bírnak.

Ugyanis a húsvéti események egyértelműen mutatják az isteni irgalom csodálatos tervét: a szenvedés és a halál általi radikális fordulatot, vagyis az isteni élet kiáradását az addig megváltatlan földre, az új élet, az új remény testet öltését a feltámadás örömében.

Mennyire más ez az öröm, mint a virágvasárnapi, mennyire teljesebb és biztosabb öröm! Már nem függ semmitől, csak van, s osztozik benne mind az, aki hiszi valóságát.

A feltámadás öröme az élet lényegébe vetett hitünkhöz vezet vissza bennünket, ahhoz a hithez, ami garantálja, hogy nem történhet értelmetlen szenvedés velünk, életünk a tágabb, isteni horizontból nézve igenis értelmes, még akkor is, ha kívülről ezt mi magunk se látjuk. Mi nem ítélhetjük meg sem a magunk, sem mások helyzetét, - egyedül Isten az, aki tudja, hogy az általunk most még láthatatlan szövetek hol kapcsolódnak össze, hol folytatódik egy esemény, ami hirtelen eltűnt valaha szemünk elől...

Igen, ez a húsvéti öröm része: van remény arra, hogy egyszer mi is átláthatjuk az egész képet, amit az életünknek nevezünk!

Mekkora öröm, mekkora ráismerés lesz majd az, - reményünk szerint.

Virágvasárnap öröme a gyermekek és az ártatlan nép tiszta naivitásának öröme, amelyre földi életünk során időről időre szükségünk lehet.

Ugyanakkor az igazi, minden emberi élet mögött ott ragyogó öröm, amit Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása ajándékozott az emberiségnek, a maga érinthetetlen állandóságával képes alapot és értelmet adni mindennapjainknak.

Forrás ez, ahová az imádság perceiben visszatérhetünk, - erő, mely a megváltás kegyelmét hordozza.

Húsvétvasárnap öröme erre kell, hogy idén is emlékeztessen bennünket.

 

Simándi Ágnes



  

 

Magyaros ízek Wellandon

 

 

Ínycsiklandozó illatok töltötték be a környéket a wellandi Magyar Ház utcájában április 10. és 12. között, ám a környékbeliek mégsem voltak meglepve, hiszen nem először adta fejét főzésre a Wellandi Magyar Önképzőkör.

Ötven-ötven kilogramm hurka és kolbász, valamint több mint 3400 darab töltött káposzta készült el az előzetes megrendelésekre. A megrendelők között jórészt a wellandi és környékbeli településeken élő magyar családok szerepeltek, de akadt néhány kanadai is, akik egyszerűen csak nem tudnak ellenállni az ízletes magyar ételeknek.

kep-20

 

 

A munkát csütörtökön korán reggel kezdte meg a lelkes önkéntesekből álló csapat a Magyar Ház konyhájában. A disznó levágását kihagyva rögtön a feldolgozásra és a főzésre koncentráltunk. Előkerült egy legalább 30 éves daráló, ami még hazai földekről került ide Kanadába. Anci néni, Árpi bácsi, Bandi bácsi és Pista bácsi már mind túlvannak a hatodik x-en, mégis fiatalokat megszégyenítő gyorsasággal és teherbírással dolgoztak azon, hogy kész legyen a sok finom étel. A wellandi Magyar Ház vezetője Nezezon Tibor és párja, Edit szintén nagy szerepet vállaltak a nyersanyagok beszerzésénél és a szervezési munkálatokban is. Én magam is hasznos segítőtagja voltam a csapatnak és a rám bízott feladatokat gond nélkül elláttam, habár a belek kibogozása okozott némi fejtörést.

kep-21

 

 

Pénteken a wellandi magyar hölgyek vették át a konyha irányítását és kilencen betöltöttek csaknem 3400 darab káposztát már a kora délutáni órákra. Mindeközben a konyha másik felében a hurkák és kolbászok kimérése és csomagolása folyt. Az eladás napján, szombaton hihetetlen nyüzsgés fogadta az arra látogatót. A visszajáró vendégek most sem csalódhattak a minőségben, hiszen páratlanul finomra sikerült minden. A vásárlók kígyózó sora a bejárati ajtóig ért és mi sem bizonyíthatja jobban a népszerűségét az eseménynek, hogy még a pluszban készült hurkákat és káposztákat is megvásárolták azok, akik véletlenül betévedtek az utcáról. 

kep-22

 

Nagyon sok önkéntest megmozgatott ez a két nap. Azonban itt Wellandon ez nem egyedi eset. A befolyt összeget a Magyar Ház fenntartására és a magyar közösség összekovácsolására szolgáló események finanszírozására fordítják. Azok a magyar hölgyek és urak, akik három napig itt dolgoztak mindannyian a saját szabadidejüket és erejüket áldozták a főzésre a nemes cél érdekében. Mindez tovább erősíti a wellandi magyarok összefogását, nem csupán anyagilag, hanem szellemileg is, hiszen egy remek közösségi eseményt is nyújt. Három-négy hónapon belül ismét sor kerül majd egy ilyen nagy volumenű főzésre, úgyhogy a helyiek biztosan nem maradnak majd magyaros ízek nélkül.

Baranyai Dóra - A szerző felvételei

 

 

 

 

Üdvözletek

Web kapcsolatok